1.  Szentírás

Hisszük, hogy a Szentírást, az Ó és az Újtestamentumot, ami 66 könyvet tartalmaz, (Luk.24:44, János16:12,13) szó szerint Isten ihlette, az eredeti írások tévedhetetlenségében (II Péter 1:20-21, II Tim.3:16, Máté 5:18, I Kor.2:13), ami az egyedüli forrása Isten tervének az üdvösségre nézve és irányadó a mindennapi keresztény életünkbe és kizárólagos alapja hitünknek és gyakorlatunknak (II Tim. 3:15-17).

A Biblia nemcsak a hitkérdésekben és gyakorlat dolgában tévedhetetlen, de a tudomány és a történelem terén is, amikről beszél. Hisszük, hogy az Isten által ihletett teljes Írás befejezett és semmi újabb kijelentés nem lehetséges. (Jel.22:19)

2.  Isten

Hiszünk az egy Istenben, (V Móz.6:4, Márk 12:29).) aki három személyben létezik, az Atya a Fiú, és a Szentlélek, (Máté 28:19) mégis egylényegű Isten, aki végtelen, mindenható, mindenütt jelenvaló, mindent tudó, (Zsoltár 139) önmagában létező (János 5:26), láthatatlan (János10:30), örökkévaló Lélek (János 5:24).  A Szentírás kijelenti, hogy a Szentháromság mindegyike egyenlően Isten, (II.Kor.13:13), az Atya Isten, (Jakab 3:9), Fiú Isten, (János 1:1, Zsidók 1:8, 10) és Szentlélek, mint Isten (Ap.csel.5:3-4,9).

3.  Jézus Krisztus

Hiszünk Jézus Krisztusban, aki a Szentháromság második személye, aki teljességgel rendelkezik minden Isteni tulajdonságokkal. (János 14:6, Zsidók 13:8, Máté 28:20)  A Fiú Isten volt az Atya Istennél a világ megalapítása előtt  (János 1:1, 8, 58).

Krisztus testet öltésekor, Önmagát megalázta, alárendelte magát a Szentlélek erejének, (Ézsaiás 11:2) az Atya akaratát teljesítve (Fil.2:5-8).

Hisszük, hogy Jézus Krisztus, aki szűztől született (Máté 1:23) fogantatott a Szentlélek által (Máté 1:20), aki egy Személy két külön természettel, tökéletes isteni és emberi. (Fil.2:6-7).

Hisszük, hogy Krisztus egy teljesen bűntelen életet élt (II Kor.5:21) meghalt a kereszten helyettes áldozatként mindenki bűneiért (Zsid.2:17, János 1:29)  az Ő kifolyt vére által, az Írások szerint, (I Kor.15:1-3, Zsidók 9:13,14, 10:12, II Kor.5:21, I János 2:2) és megigazulhat és bűnbocsánatot nyer mindaz aki elfogadja Őt Megváltójának (I János 1:9, Róma 3:24, János 1:12).

Hiszünk az Úr Jézus Krisztus testének feltámadásában,(Máté 28:6) testileg a Mennybe való felemeltetésében, aki az Atya jobbjára ülvén, közbenjár érettünk az Atyánál. (Ap.csel.1:9, Zsidók 7:25-28)

4.  Szentlélek

Hiszünk Szentlélekben, aki a Szentháromság harmadik személye, Istennek van kijelentve, (II Kor.3:17, Ap.csel.5:3,) mint Isten, teljességgel rendelkezik minden Isteni tulajdonságokkal: örök (Zsidók 9:14) mindenütt jelenlévő (Zsoltár 139:7-10), mindent tudó (I Kor.2:10,11) akinek szolgálatai a következők:

- visszatartja a gonoszt e világban, (II Thess.2:7), hogy Isten akarata kiviteleződhessen (Apcsel.17:30-31)

- megítéli a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében (János 16:7-11).  A Szentlélek győzi meg az elveszetteket, hogy Krisztusra van szüksége, mintMegváltóra (Jn.16:7-11), lelki életet ad az újjászületés által (János 3:5)

- megpecsételi a hívőket (Efézus 4:30), és állandó lakozást vesz azokban, akik megtértek (Gal.4:6), folyamatosan betölti a hívőt erővel a szent életre, a szolgálatra (I Kor.6:19, Róma 8:9)

- megvilágosítja az Igét, irányítja azokat a hívőket, akik alárendelik magukat Neki (I János 2:20-27)

Hisszük, hogy a Szentlélek némely ajándékai ideiglenesek voltak (I Kor.13:8).

Hisszük, hogy a nyelveken szólás sohasem volt szükségszerű jele a Szentlélek keresztségnek vagy betöltekezésnek. (I Kor.12:13).

Hisszük, hogy a Szent Lélek keresztség az az esemény, amikor Krisztus bemeríti a hívőket a Szent Lélek által a Krisztus testébe a megtéréskor (I Kor.12:13, Luk.3:16-17).

Hisszük, hogy az apostoli ajándékok azért adattak az apostoli Gyülekezeteknek (I Kor.12) hogy azok hitelessé tegyék Isten üzenetét, amikor még a Biblia nem volt elérhető számukra (Zsidók 2:1-5). Ezek a hitelesítő és kijelentő ajándékok megszűntek, amikor a Szentírás teljessé lett (I Kor.13:8-12, Zsidók 2:3-4).

Hisszük, hogy Isten az Ő szent akarata szerint ma is meghallgatja és válaszol az imára, ha betegekért vagy nyomorúságban lévőkért imádkozunk. ( Jakab 5:14-16).

5.  Angyalok

Hisszük, hogy az angyalok személyiséggel bíró teremtményei Istennek, akikteljesítik Isten akaratát úgy a Mennyben mint a földön, sokszor mint Istennek üzenetvivői (Zsolt.103:20, Luk. 1:26, Máté 4:11, I Móz.19:1).

Az angyalok mivel teremtmények korlátozott a hatalmuk, tudásuk (Máté 24:36) és tevékenységi körük (Jel.7:1, I Péter 1:12), de az embereknél magasabb rendűek, erősek (Zsidók 2:7-9, Máté 26:53).

Istennek engedelmes szolgálói, ugyanakkor a hívők szolgálatára és segítésére küldi őket (Zsidók 1:14) de elsődleges feladatuk a Mindenható Isten dicsőítése és imádása (Zsolt.148:1-2, Jel.5:8-13).

6.  Sátán

Hisszük, hogy a Sátán (eredeti neve Lucifer) egy tökéletes felkent kérubnak lett teremtve, személyiséggel, (Máté 8:31) de felfuvalkodott, olyan akart lenni mint Isten, ezért levettetett (Ezékiel 28:11-19, Ézsaiás 14:12-25, Máté 12:24), többi angyallal együtt, ezek démonok akik lakóhelyüket elhagyták (Júdás 6, Efézus 6:12, Márk 9:25), akik majd a tűznek tavába vettetnek. (Máté 25:41).

Sátán, habár hatalmas erővel rendelkezik, de csak Isten engedélyével tehet dolgokat (Jób 1-2, Efézus 2:2). A Sátán nem rendelkezik isteni tulajdonságokkal, mint a mindenütt jelenvalóság, mindentudás, mindenhatóság.

A Sátán legfőbb tevékenysége, mint Isten ellensége, hogy Krisztus munkáját lerontsa (I Mózes 3:5,15, Máté 2:16, 4:1-11, hogy a hitetlenek elméit megvakítsa (II Kor.4:4), hogy utánozza Isten munkáit (II Kor.11:13-15), hívők megkísértése (Efézus 6:11-12, I Péter.5:3,8) és az atyafiak vádolója (Jel.12:10).

7.  Bűn

Hisszük, hogy a bűn az törvénytelenség vagy Isten törvényének figyelmen kívül hagyása (I János 3:4) „céltévesztés”(Róma 3:23) Isten tökéletes normájához képest. A bűn a Sátántól ered (Ézsaiás 14:12-17) ami Ádám bukásával jött be a világba (I Mózes 3:1-7, I Mózes 5:1-3).  Ádám bűne minden emberre kihatott és ez által a halál is (Róma 5:12), emiatt teljesen megromlott az ember (Zsolt.53:4) és képtelen Istennek tetszeni bűnös természete és a bűn cselekvése miatt (Zsolt.51:5).

Mivel az ember bűnös természettel születik, semmit sem tud tenni e bűnös állapotával csak Krisztus kereszten bevégzett munkája az egyedüli isteni megoldás a bűnös természetre (Róma 6:1-6, Efézus 2:8-9) és a bűnre (I János 2:2).

8.  Ember

Hisszük, hogy az embert Isten tökéletesnek teremtette, ártatlannak, saját képére és hasonlatosságára (I Móz.1:26-27). Isten az embert erkölcsös, gondolkodó, de szabad akarattalrendelkezőnek teremtette. (I Mózes 1:26,27,31), alkalmassá arra, hogy Vele, mint Teremtőjével közösségben, az Ő dicsőségére éljen, aki test, lélek/szellemmel rendelkezik (I Thess.5:23).

Az ember saját akarata lévén azt választotta, hogy engedetlen lesz Teremtője ellen, elbukott, így bejött az emberiségbe bűn (Róma 5:12).  Bűnbeesése folytán nemcsak fizikailag fog meghalni (I Mózes 2:17), hanem lelkileg is halottá lett (Efézus 2:1) elszakadva Istentől.  Mivel Ádám az emberi faj kezdete a bűnös természete tovább öröklődött minden emberre ezután (I Mózes 5:1-4, Efézus 4:17-19, Zsolt.51:5). Az ember teljesen megromlott (Zsolt.5:10, Róma 1:18-32, 3:9-12, 7:18,19), lelkileg halott állapotban (Efézus 2:1-2).

Hisszük, hogy minden ember bűnös természettel születik, és bűnös gondolatában, beszédében és cselekedeteiben. (Róma 5: 12, Efézus. 2:1-5)

Az ember ebbe a bűnös természetében nem lehet kedves Isten előtt (Róma 3:10-12) ezért szüksége van Megváltóra (Róma 5:8), üdvösségre az újjászületés által (János 3:3-7).

9.  Üdvösség

Hisszük, hogy az üdvösség Isten ingyenes ajándéka, mely kegyelem által van, (Efézus2:8-9), független az emberi érdemtől vagy jó cselekedetektől (Róma 4:4, Róma 6:23).  Minden embernek szüksége van üdvösségre a bűnös természete miatt (Róma 3:23), EGYEDÜLI alapja az üdvösségnek Jézus Krisztus halála a kereszten (Ef.1:7, Apcsel.4:12).  A kereszten Jézus fizetett az egész világ bűneiért (I János 2:2) az Ő kifolyt bűnnélküli vére által (Zsid.9:12, 14, 15, Máté 26:28) aki bűnné lett érettünk (II Kor.5:21).  Azok, akik hittel elfogadják Krisztust személyes Megváltójuknak, megigazultak az Ő kiontott vére alapján (Róma 5:9)

Hisszük, hogy amikor az ember hit által elfogadja Jézus Krisztust személyes Megváltójának Isten gyermekévé lesz (János 1:12,13), Isten Lelke által azonnal újjászületik (János 3:5), megtért, és Krisztusban egy új teremtéssé válik (II Kor.5:17, Apcsel.3:19).

A megtérés pillanatában megigazult, mert Krisztus igazsága tulajdoníttatik Neki (Róma 5:1,2, 4:5), ugyanakkor megszentelődött, félretéve Isten szolgálatára (I Kor.1:2).

Hisszük, hogy akik egyszer üdvösségre jutottak, azokat Isten hatalma őrzi, (János 10:28), azok Krisztusban örökre biztonságban vannak (I János 5:11,12)

10.  Megszentelődés

Hisszük, hogy a megszentelődés három értelemben van jelen a Bibliában:

1.  Megtérésekor, minden megtért ember megszentelődött Krisztus halála által, (Zsidók 10:10)

2.  Folyamatosan megszentelődik a Szent Lélek által, (Efézus 5:25-28)

3.  Teljesen meg fog szentelődni a megdicsőüléskor. (I Thess.5:23-24)

A Szentlélek ma az ő megszentelő munkáját úgy végzi, hogy az Ő Igéjén keresztül szól hozzánk és mi engedelmeskedünk Neki. (János 15:3, Róma 8:13, János 17:17)

A hívők úgy tudnak együttműködni a Szentlélekkel, hogy folyamatosan levetkőzi az óemberi cselekedeteket és felöltözi az újat (Róma 8:13, Efézus 4:22-24, Kol.3:10).

A megszentelődés célja, hogy egyre jobban Krisztushoz hasonlóvá váljunk. (Róma 8:28-29).

Minden keresztény két természettel rendelkezik, egy ó és egy új természettel. Az ó ember nem fog ebbe az életbe megszűnni.(Gal. 5:17, Róma 7:18-25).

11.  Elkülönülés

Hisszük a Bibliai elkülönülést a következő területeken:

1.  A helyi gyülekezet elkülönülése minden olyan közösségektől, kapcsolatoktól, akik tagadják vagy eltorzítják a keresztény hit igazságait és minden ökumenikus mozgalomban együttműködő és világias gyakorlatú közösségektől (II János 9-11, II Kor.6:14-17, Róma 16:17).

2.  Elkülönülés a hívő egyéneknek a világias gyakorlatoktól, amik nem dicsőítik a Megváltót,ésamiknem illenek Krisztus gyermekeihez(beszéd, magatartás, életvitel, kapcsolatok, külső megjelenés). (II Thess.3:6,14-15, II Tim.3:1-5, I Kor. 5, Róma 12:1-2, I János 2:15-17)

3.  Elkülönülés az állam és a gyülekezetnek (Máté 22:21).

12.  Gyülekezet

Hisszük, hogy ahogy Jézus is mondta, hogy Ő fogja felépíteni az Ő Gyülekezetét (Máté 16:18), ennek szervezett, hivatalos kezdete Pünkösd napján történt, (Apcsel.2:42-47), amikor a Szent Lélek lejött, hogy állandó lakozást vegyen minden hívőben és összekapcsoljon minden hívőt egy Testbea Szent Lélek keresztséggel (I Kor.12:13).

Hisszük, hogy az Újtestamentumi Gyülekezet egy lelki test, aminek Krisztus a Feje, (Efézus 5:23), ami e korszak újjászületett keresztényeiből áll (I Kor.12:12-17), Megnyilvánulva ez a hívők helyi gyülekezeteiben (I Kor.12:27).
Hisszük, hogy a helyi gyülekezet (I Kor.12:27) az az intézmény, amit Isten szerzett és az Ő munkája kivitelezésére létrehozott erre a korszakra (Máté 28:19-20).

Hisszük, hogy a helyi Gyülekezet, újjászületett, hitük vallomására bemerített (Ap.csel.2:41) hívőkből álló közösség, összekapcsolódva az Istentiszteletben, az imádkozásban, az egymás építésében, a közösségben, a rendeletek megtartásában (Apcsel.2:42) és a nagy parancsolat kivitelezésében.

Hisszük, hogy a helyi Gyülekezet jellegében független, aminek Krisztusa Feje és felettese(Jel.2:1, Efézus 1:22-23) és Isten Igéje az egyedüli tekintélye a hitnek és gyakorlatnak (II Tim.3:15-17).

Hisszük, hogy a hét első napja, az Úr napja (Jel.1:10), ezen a napon támadt fel az Úr (János 20:1) ez a nap volt kiválasztva a korai keresztényeknél, emlékezve az Ő feltámadására. (Ap.csel.20:7)
Hisszük, hogy a helyi gyülekezetnek két rendeletét találjuk a Szentírásban:

A bemerítés a hívők víz alá történő merítése. Ez egy nyilvános és ünnepélyes kifejezése Krisztus halálának, eltemettetésének és feltámadásával való azonosulását (Máté 28:19, Ap.csel.10:47-48, Róma 6:3-5) valamint az „új életben járás” felelősségét.  A bemerítés gyülekezeti tagság előfeltétele (Ap.csel.2:41) nem az üdvösség kiegészítője (Ef.2:8-9)

Az úrvacsora az újjászületett, bemerített keresztényeknek szól, és az Úr Jézus Krisztus halálára való visszaemlékezés, (I Kor.11:20-32), addig kell ezt tenni, amíg Krisztus vissza nem jön. Az úrvacsora emlékeztető az Úrral való közösségünkre, amit mindig önvizsgálat kell, hogy megelőzzön (I Kor.11:28-29). A kovásztalan kenyér és a pohár, Krisztus testét és vérét szimbolizálja (Luk.22:19), ahol a pohár, mint „szőlőtőkének gyümölcse” van írva (Máté 26:26-29, Márk 14:25, Luk.22:18) ami tiszta, erjedetlen szőlőlét jelent.

Gyülekezet tisztségviselői:

Hisszük, hogy a Szentírás két tisztségviselőt jelöl meg a helyi gyülekezet számára: a Pásztort és Diakónust (Filippi 1:1).

A tisztségviselőktől elvárattatik, hogy az I Tim. 3:1-7, Titus 1:5-9 igei elvárásoknak megfeleljenek.

A legfontosabb mód, ahogy a Pásztor vezeti a gyülekezetet az ő példája által. A Pásztor a gyülekezet lelki jólétét és érdekeit kell, tartsa szem előtt, nem pedig hogy uralkodik rajta (I Péter 5:2-3).

Nagy parancsolat

Hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus nagy parancsolata a Gyülekezet számára az, hogy vigyük az Evangéliumot széles e világra (Máté 28:19-20). Az evangelizálás és a gyülekezet plántálás kell, legyen a legfőbb programja a helyi gyülekezetnek, amibe beletartozik a bemerítés és a hívők tanítása (Ap.csel.1:8, I Kor.11:23-32).

13.  Végső dolgok

Hisszük, hogy a következő profetikus esemény az elragadtatás lesz, amikor Jézus Krisztus magával viszi azokat a hívőket, akik életben vannak, együtt azkkal, akik Krisztusban haltak meg, (I Thess.4:14-17, János 14:3, I Kor.15:51-53).

Hisszük, hogy az elragadtatás bármelyik pillanatban bekövetkezhet, mivel Krisztus megígérte, hogy a gyülekezetet megtartja a nagy nyomorúságtól (Jel.3:10, I Thes.5:9), ezért hisszük, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúság előtt fog bekövetkezni.

Az elragadtatáskor a keresztények Krisztus ítélőszéke előtt megjelennek, ahol cselekedeteik lesznek megítélve, hogy megjutalmazás céljából (II Kor.5:20, I Kor.3:9-15).

Akik itt maradnak azokra az egész földre kiterjedő hét évig tartó nagy nyomorúság következik (Dániel 9:24-27, Máté 24:21), hatalmas ítélet lesz a földön, amikor Isten megítéli a nemzeteket és felkészíti az Ő népét, Izráelt, hogy elfogadja a Messiást (Jel.6-19 részek, Jer.30:7, Zak.12-14 részek).

A nagy nyomorúság végén Krisztus az Ő szentjeivel együtt visszajön a földre nagy hatalommal és dicsőséggel, és minden hitetlen és hitetlen nemzet elpusztíttatik. (Jel.19:11-21, Máté 25:31-46).

A nagy nyomorúság után Krisztus felállítsa a megígért Dávidi-királyságot azokból, akik még életben lesznek az Ő visszajövetelekor a földön, mialatt béke és igazság fogja uralni a földet ezer évig, Izráel megerősödik a sajátföldjén (Ezékiel.39:25-29).

A millennium alatt a Sátán megkötözve lesz (Jel.20:1-3), de Krisztus dicsőséges uralkodásnak végén a Sátán elengedtetik egy időre és egy sikertelen lázadásba kezd Krisztus ellen sokakkal (Jel.20:8-10), de örökre száműzetik a tűznek tavába (Jel.20:10).

A Sátán végleges legyőzetése után a Nagy fehér királyi szék ítélete követ,(Jel.20:11) amikor is minden hitetlen feltámadott testben előjön az ideiglenes helyről, a Hádészből.  Ez ítélet után ezek vettetnek a tűznek tavába, ahol örökké tartó tudatos szenvedés vár rájuk (Máté 11:20-24, Jel.14:10-11, 20:11-15).

Isten új eget és új földet fog teremteni ahol az igazak tudatosan, örök örömben élvezik az Úr jelenlétét örökkön örökké. (II Pét.3:13, Jel.22:3, Jel.21:1-15) Ámen.